A külföldre költözés a kulturális identitásodra is kihat

Kulturális identitás – a beilleszkedés egyik pillére

Az új közeghez – új külföldi otthonunkhoz – való alkalmazkodásunknak 3 kimenete van. Ezek egymással kapcsolódhatnak, vagy egyikből a másokba alakulhatnak idővel.

Az egyik tipikus viszonyulást a végletes megoldásoknak nevezhetnénk: Sokszor sokaknak ez tűnik a legegyszerűbbnek. Ez alatt az alkalmazkodás alatt azt értem, hogy amikor van az én kultúrám és a befogadó kultúra, sok helyzetben úgy tűnhet, mintha választani kellene, hogy akkor most melyik a fontos nekem, melyik legyen az enyém, melyikhez igazodjak. A két végletes megoldás a következő:

Az egyik a saját kultúra egyfajta tagadása annak érdekében, hogy minél hamarabb beilleszkedhessen az új közegbe és odatartozónak élhessem meg magam. Mindenki ismer olyan kiköltözőt, aki pl Németországban németebb lesz a németeknél. 🙂 Na ő így alkalmazkodott.

A másik megoldás Önmagunk egyfajta izolálása/kivonása az új közegben a régi-hozott tradiciók és szokások megtartása és védelme érdekében. Ők azok, akik maradva a németországi példánál, egy kisebb Magyarországot teremtenek maguknak külföldön. Kihozzák-kicsalják az otthoni barátokat és rokonokat, jellemzően otthon maradnak ebben az általuk teremtett világban és nem kíváncsiak a helyre és szokásokra ahol élnek. Nagyon tartják az otthoni szokásokat, csak a hazai a finom nekik, minden mást szidnak és elutasítanak.

Van aki egyik végletbe csúszik, van, aki a másikba, és vannak akik a két véglet közt váltakoznak.

A végletek helyett persze a köztes megoldás lenne a hosszú távon biztonságot adó, stabil viszonyulás: Optimális az lenne, hogy az egyén képes legyen rugalmasan mutatni és vállalni saját kulturális identitását, miközben befogadó tudjon maradni az új hatásokra. Ez már az un. transz-kultúrális identitás felé mutat, amikor az egyén túljut a kezdeti belső kettősségen, és képessé válik mindkét kultúra integrálására, azaz befogadására és egybekapcsolására önmagában.

Az, hogy az integráció milyen mértékben lehetséges, arról a kutatók közt sincs egyetértés. Vannak akik vitatják, hogy valaha lehetséges-e az integráció abba a közegbe, ahova megérkezik az egyén. Pl. Kohut szerint a kulturális szinten való integráció csak jó pár generáció után érhető el. Más szerzők (Eng és Han, 2000) azt találták, hogy a migránsok sokszor megrekednek a 2 világ/kultura közt, és elakad a beilleszkedés, és ez az érzés és elakadt identitás generációkon keresztül megmaradhat.