A külföldre költözés egy un. akcidentális krízis

Külföldre költözés = akcidentális krízis

Kríziselméleti összefoglaló

Bármennyire is mi magunk tervezzük és akarjuk, vagy akár várjuk, a külföldre (vagy akár egy másik városba) költözés egy krízis. A krízis szó válságot, vagy fordulatot jelent, és legismertebb definíciója szerint „Válsághelyzet, ami pszichológiai egyensúlyvesztéssel jár. Az egyén a helyzetet okozó körülményekkel – melyek számára jelentős problémát jelentenek – kénytelen szembenézni, és ezeket sem elkerülni, sem megoldani nem képes szokásos problémamegoldó eszköztárával és képességeivel.” (Caplan, 1964)

A kríziseket két nagy csoportba oszthatjuk:
A címben már említett akcidentális krízist egy olyan sajátos életesemény, amiben az életünk egy nagyon fontos tényezője megváltozik: a költözésen kívül ide sorolható pl. a munkanélkülivé válás, szakítás, válás, kedvenc kisállat elveszítése, súlyos betegség, baleset, , természeti katasztrófa, gyász, stb.

A másik típus az un. fejlődési krízis, amit mindenki megtapasztal a személyiségfejlődése során az életciklusaink közti váltási időszakban erről bővebben kicsit később.

A krízismátrix elmélet szerint különösen nehéz időszakok azok, amikor a fejlődési és az akcidentális krízis egyszerre jelentkezik, pl: serdülőkorban másik országba költözés.

Ez a téma elő is hoz egy kérdést: ha valaki gyerekekkel költözik ki, akkor érdemes átgondolni, hogy melyik gyermek (vagy akár mi magunk is) melyik fejlődési fázisban vagyunk, és ha éppen zajlik egy ilyen fejlődési krízis, akkor számoljunk azzal, hogy ilyenkor ez sokkal megterhelőbb, és sokkal több támaszra-segítségre lehet szükség.

Egy-egy említett helyzet másként érinthet különböző embereket, sőt egy ember is másként élheti meg, attól függően, hogy milyen állapotban „találja” az adott helyzet. A krízis kialakulását fokozza például az aktuális lelki probléma, az egyén érettsége, kiegyensúlyozottsága, a nehéz helyzetek „együtt járása”, vagy éppen a megküzdési képesség átmeneti zavarai. Így kialakulhat olyan helyzet, amikor már nem tudunk „elbánni” a feszültségeinkkel, szorongásainkkal, és ki kell mondani (verbálisan, vagy más eszközökkel), hogy baj van, segítségre van szükségem. Ennek az állapotnak a mélysége elsősorban nem a trauma nagyságától függ, hanem az egyén aktuális lelkiállapotától, érzékenységétől.
A krízis lezajlása szakaszokra bontható:
– Első szakaszban az érintett személy érzi a problémát, és eddigi élettapasztalatait felhasználva elővesz egy olyan saját problémamegoldó módszert, amely lehet, hogy éppen egy előző nehézségben jól bevált, segített megoldani az adott negatív helyzetet.
– A következő szakaszba akkor kerülünk, ha a jól bevált módszer nem segített. Ámde nemcsak az nem, hanem még a gondolkodás után kitörpölt második, meg harmadik sem. Ekkor bekövetkezik a negatív érzelmeink (félelem, bizonytalanság, nyugtalanság, reménytelenség, stb.) túlsúlyba kerülése belső életünk folyamatai fölött. A gondolkodás egyre jobban beszűkülhet az adott problémára, majd fokozatosan kezd veszíteni a realitásából, impulzív-agresszív viselkedés jelenhet meg. A kudarcok, görcsös próbálkozások hatására pedig az érintett személy önmagáról alkotott képe is folyamatosan romlik.
– A folyamat során a következő fázisban az egyén mozgósítja a belső erőtartalékait, és megpróbál olyan megoldásokat találni, amelyet eddig nem használt. Ezek a megoldások akár átléphetik a racionalitás határát is. Ha továbbra is fennáll az adott probléma, akkor lelki (és legtöbbször ezzel párhuzamosan testi) értelemben elérkezhet a kimerülés, egyre erősebb regresszió, vagy akár öndestruktív viselkedések is megjelenhetnek, ami a végső összeomláshoz vezethet.

Vissza kell, hogy kanyarodjunk kicsit a fejlődési krízisekhez, aminek az elmélete Erik Erikson nevéhez fűződik. Az ember életét nyolc fejlődési szakaszra osztja melyek meghatározott sorrendben követik egymást. Az egyes szakaszok közötti kritikus időszak átmenet krízisekkel jár, azt is

mondhatjuk, hogy a fejlődéshez kríziseken keresztül vezet az út. Minden szakaszban erőfeszítéseket kell tennie az egyénnek ahhoz, hogy az aktuálisan újonnan kibontakozó képességeit optimálisan mozgósíthassa. Mindegyik szakaszban létezik egy optimális/egészséges és a további fejlődést szolgáló és problematikus vagy a fejlődést akadályozó megoldás, így minden fontosabb életszakaszban “választás” előtt állunk.” Egyes szakaszok sikeres „teljesítése” természetesen hatással van a következő életváltozáskor fellépő krízis milyenségére: mélységére, terhelőségére, időbeli elhúzódására.

A krízis tehát egyrészt veszélyeztető állapot, ugyanakkor a fejlődés mozgatórugója lehet. A jó megoldások megtalálása, a veszélyeztető állapot leküzdése erősíti az egyén problémamegoldó képességét, gazdagítja a személyiséget, és eszközt ad a kézbe ahhoz, hogy egy következő krízis (akár fejlődési, akár akcidentális) esetén a megküzdése sikeres legyen. Ugyanakkor, ha nem sikerül a fejlődését és kibontakozását szolgáló módon továbblépnie egy-egy életfázisából, egyre nehezebb lesz rátalálnia az optimális-egészséges megoldásokra. A fejlődés kicsit olyan, mint az iskola: ha nem sikerül teljesíteni az adott év tananyagát, akkor azt meg kell ismételni. Annyiból érdekes az emberi lélek megoldása, hogy ha nem sikerül az adott időszak fejlődési tematikáját teljesíteni, akkor tovább folyik az életünk, mintha misem történt volna, de a problémakör később álruhában újra és újra szembejön és lehetőségünk van annak a korábbi nem optimális megoldásnak a korrigálására. Ilyen szempontból az ember lelki életének fejlődése ciklikus, egy életen át megvan a lehetőség arra, hogy bepótoljunk valamit, ami anno valamikor esetleg elmaradt, vagy rosszul sikerült.

Krízisek kimenetele
Mind a fejlődési, mind az akcidentális krízisnek négy féle kimenetele lehet:
– Amint már szó volt róla, a krízis eredménye lehet, hogy az egyén megtalálja a megoldást (akár külső segítség igénybevételével is), ezzel gazdagodik a személyisége, gyarapodik a megküzdési eszköztára. Megnövekszik annak az esélye, hogy az élete további részében pozitívan jöjjön ki a krízishelyzeteiből.
– A második lehetőség, hogy kompromisszumot köt, például az általa a múltban már elutasított megoldást mégis elfogad. Ebben az esetben előfordulhat, hogy még mélyebb krízisbe kerül.
– Kritikusabb eset, ha teljesen hatástalan a krízis megoldására tett erőfeszítés, melynek eredménye lehet neurotikus betegség, esetleg valamilyen függőség (alkohol, kábítószer) kialakulása.
– Végül, legsúlyosabb esetben bekövetkezhet a realitástól való elszakadás, pszichózis kialakulása, illetve öngyilkosság.

A felsorolásból is kitűnik, hogy a krízisek nem megfelelő kezelése rendkívül negatívan hat az egyén életére, fejlődésére. A krízisek általában viszonylag rövid ideig tartanak (6-8 hét), de az esetleges következmények egy egész életre kihathatnak. Ezért fontos a kellő időben végrehajtott, hatékony beavatkozás (krízisintervenció), amely külső erők (szakember, barát, családtag) közreműködését jelenti.