A magány új formája – külföldön…elkerülve

Olvastam egy cikket, aminek a címe A magány új formája. Nagyon tetszett, mert egy olyan témát kezdett el boncolgatni, ami talán egyre több embert, egyre több korosztályt érint. Ez a téma azért is fontos talán ezen az oldalon, mert nagyon érinti a külföldön élő magyarok egy nagy csoportját: akiknek még nincsenek barátaik, ismerőseik, akik nem beszélik a nyelvet tökéletesen, azoknak ahogy a cikkben is olvasható, az okos-kütyük és a neten fogható magyar tv adók megadják az otthonos, “minden rendben van, nyugodtan maradj otthon és chatelj vagy filmezz, nehéz heted volt/lesz” érzést. Egy hétvége – oké. Két hétvége – hmm.. Fél éve, egy éve külföldön élsz és nincsenek ott barátaid? Nem haladsz a nyelvtanulással? A külföldiek az oka? Hát ők nem fogadnak be, és nem is létezel a számukra..bezzeg otthon..ott minden más..
Ilyen és ehhez hasonló önbecsapás és csúsztatások miatt sok külföldön élő izolálódik és elmagányosodik. Függővé válik: net, online/telefonos játékok, fű, drogok, alkohol, stb. Depressziós lesz.
Ez a jelenség amúgy a pszichológiában az un. elkerülés, mint helyzetmegoldás (=coping/megküzdés) témakörbe tartozik. Az elkerülés ilyenkor azt a célt szolgálja, hogy valamilyen általunk nem is tudatosult érzelemtől – ami jöhetne, ha megélnénk a helyzetet – megvédjük magunkat. És milyen jól teszem – gondolhatnánk, hiszen így akkor megóvtam magam egy veszélyes vagy kellemetlen érzéstől. Így van? NEM! Nagy tévedés. A tapasztalástól, a tanulástól, a (téves/féligazságos) hiedelmeid pontosításától megvéded magad. Sajnos az elkerülésnek nagy ára van: azt a téves gondolatot viszi magával az egyén, hogy jól gondolta, és legközelebb is így kell tennie, és már el is kezdte beszűkíteni a világát, életterét, gondolkodását, hiszen ha elkerülöm egyszer, elkerülöm kétszer, hamar szabályt alkotok, hogy az a legjobb, ha mindig elkerülöm, és a legbiztosabb, ha a hasonlókat is elkerülöm, stb. Tele lesz a világ veszélyes és elkerülendő helyzetekkel, ezért egyre jobbnak tűnik majd az otthonmaradás. Szomorú.
Tele van a világ otthon ülő, tévéző és netező emberrel, akik mellett így elmegy az élet, a valóság és nem veszik észre, hogy ők döntenek így.
Tedd le a mobilt, kapcsold ki a tévét, és menj ki a világba! Menj új közegbe, vagy tegyél valamit, amit jó ideje tervezel, de mindig elhalasztottad! Hívd fel egy barátodat, akivel rég nem beszéltél, és hozz össze vele egy találkozót!

Másrészt ismerd meg az elkerülést, és olvass tovább: A tipikus elkerülési technikák a következők lehetnek:

  • konkrét, fizikai elkerülés: amikor a közelébe sem mész annak a helynek, személynek, szitunak, amit előzetesen veszélyesnek ítéltél
  • eltérítés: számítógépes játékok, túlzott internet használat, filmek-sorozatok nézése egymás után, hangos zene, non-stop munka, folyamatos testedzés. Ezek mind olyan tevékenységek, amik eltérítenek egy érzelmi állapotból és egy előre kb ismert állapotot, biztonságos és személytelen hangulatot adnak.
  • Öningerlés: habzsolás, pornó nézés, önkielégítés, szerencsejátékok, extrém sportok.
  • Érzékelésünk kiütését szolgáló tevékenységek: alkoholizálás, drogok mindenfajta típusának használata
  • elégedetlenkedés és morgás, panaszkodás és zsörtölődés, amikor mindenért megtaláljuk a hibást és azt, aki/ami miatt most nekünk nem jó. Igazából ezek az emberek nem tűnnek olyannak, mint aki szenved, vagy tényleg dühös.
  • Alacsony elvárások: az elkerülés egy másik formája lehet, amikor mindenfajta kihívást elkerülünk, így aztán nem lehetünk majd csalódottak sem.

Az alábbi állítások segíthetnek annak eldöntésében, hogy mennyire jellemző rád az elkerülés, vagy milyen mértékű.

  • Inkább nem is barátkozom, vagy nem erőlködöm hogy valami fontos kapcsolatom legyen
  • jellemzően nem konfrontálódom, kerülöm a nyílt vitákat
  • A legjobb, ha kikapcsoljuk az érzéseket, de legalábbis vegyünk vissza belőlük amennyit csak lehet. Ez mindig csak bonyodalmakat okozhat.
  • Jobb felszínesen kapcsolódni, beszélgetni, ez megadja a biztonságos távolságot mindentől és mindenkitől.

Jellemzően azért tudjuk, hogy amikor az első listáról választunk bármilyen viselkedést, akkor az amúgy nem segít. Mégis sokaknak nagyon nehéz beazonosítani, hogy az, ahogyan viselkednek, az elkerülés. Sokszor ha tudod, hogy mit kellene tenned vagy mi segítene, de nem teszed, az is elkerülés. De ha a részleteknek túl nagy hangsúlyt adsz és elveszel abban a valódi feladat helyett, ez is elkerülés. Miért kerülünk el? Milyen érzéseket úszhatsz meg, ha elkerülsz? Szorongást? Bizonytalanságot? Kiszolgáltatottságot? Üresség érzést? Gondold csak át:

  1. Milyen viselkedéseket szoktam választani elkerülésre?
  2. Írj össze mindegyikhez pár tipikus szituációt!
  3. Gondold csak át, vajon mit is akartál azokban a helyzetekben elkerülni? Szedd össze, hogy milyen érzésektől véded magad ezen a módon!
  4. Vajon miért viselkedem így? Keress egy gyerekkori helyzetet (minél koraibb időszakból) ami elsőre az eszedbe jut, amikor pont így viselkedtél és az megsegített akkor, legalábbis megkönnyebbültél.
  5. Vajon a mostani felnőtt eszeddel és tudásoddal mi mást lehetett volna akkor tenni? Mit kellett volna az akkori kicsi Énednek hallani egy okos felnőttől? Gondold át a hosszú távú következményeket, amit a rövid távú megkönnyebbülés okoz.

Sok sikert! 🙂