A szorongásos zavarok a leggyakoribbak a külföldre költözők pszichés problémái közül

Pszichés tünetek a külföldre költözést követően

Szorongásos zavarok

A szorongásos zavarok elnevezés egy gyűjtőfogalom. Olyan pszichés zavarok tartoznak ide, melyek közös jellemzője az intenzív félelem-szorongás érzése. Pácienseimnél sokszor azt tapasztalom, hogy a szorongás szó helyett szívesebben használják azt, hogy nyugtalanság, feszültség, „ideg”, mintha a szorongás az már valami problémás dolog volna. Leszögezném: a szorongás-félelem az alapérzelmek egyike, ami azt jelenti, hogy a világon mindenhol felismerik annak non-verbális jeleit, és pontosan beazonosítják. Sőt, továbbmennék: a félelem adaptív, azaz a túlélést szolgálja az ősidők óta.

A félelem aktivál két automatikus, belénk programozott válaszreakciót: a menekülést és a támadást. Az érdekes az, hogy a félelem kimutatása ma már gyengeségnek számít, emiatt szégyellni kell, igyekszünk elrejteni. A másik érdekes dolog pedig az, hogy a félelem öngerjesztő: ha elkezdek félni, akkor figyelmem ráfókuszál minden apró dologra, és veszélyjelként dekódolhatunk sokkal több dolgot. A feszült figyelemtől a test is ráfeszül, és biológiai úton ezernyi veszélyjelet küld agyunk az agynak, és készenléti állapotba kerülünk. Innentől pedig mindenkinek eszébe juthat olyan történet, ahol pl ha esti futáskor belül félek a kutyáktól, nagyon figyelni kezdek, és minden árnyéknak hirtelen kutyára emlékeztető alakja lesz, minden zaj hirtelen bokorból jövő zörejnek tűnik, és már alig kapunk levegőt, de biztos ami biztos begyorsítok, hogy gyorsan hazaérjek. Ezt meséljük úgy, hogy „Ráparáztam a kutyákra.”

A külföldre költözés egy teljesen új helyzet, sok-sok ismeretlen dologgal. Akiknek van hajlamuk a szorongásra és szégyenlősebbek, azoknál ez a külföldre kerülési helyzet nagyon intenzív félelmet, bizonytalanságot, vagy akár szégyen érzéseket is kelthet. Minél jobban elveszítettük a lábunk alól a talajt (pl nem beszéljük a nyelvet, nem tudunk elintézni egyedül semmit, nem ismerjük az új ország szokásait, törvényeit, stb.), annál erősebb érzésekkel kell együtt lennünk egész nap. Ez nagyon kimerítő és megterhelő a személyiségünknek, és amikor teljesen leszív a mindennapi rossz érzésekkel való hadakozás, akkor sajnos pszichés tünetek jönnek: szorongás, pánik, teljes kimerültség és motivációvesztés, kényszeres gondolatok vagy viselkedés, társas vagy bizonyos helyzetektől való félelem, teljes lefagyás, vagy agresszív kitörések is előfordulhatnak. Ezek nem egyszerre, hanem kinél egyik, kinél másik; és az adott tünetek különböző mértékben.

Leggyakoribb szorongásos zavar a pánik zavar éppen ezért ezt külön ki is fejtem majd – de egyéb szorongások, az alkalmazkodási zavar, a különböző fóbiák, valamint a kényszeres gondolatok és kényszercselekvések is ide tartoznak.

Szorongással járhat azonban számos szociális helyzet, szorongást jelezhet a kapcsolatok alakításának gátoltsága, az önképviselés akadályoztatottsága, a túlzott kisebbrendűségi érzések, állandó alárendelődés és a dolgok-élmények elkerülése során is megfigyelhető, mint fontos motiváció a háttérben.

Azonban: Minden pszichés tünet és probléma, így a szorongásos zavarok tárgyalásakor is fontos kiemelni, hogy a normalitás egy kontinuum, azaz nagyon szélesen értelmezhető, hogy mi az, ami normális (legfőképp egy ilyen megterhelő élethelyzetben, mint a külföldre költözés és beilleszkedés időszaka), és mi az, ami már pszichés tünet. A tünetek mértéke a kulcsszó.

Mennyi szorongás normális, és honnantól nem az?

Általánosságban azt lehet mondani, hogy ha a szorongásnál (1) nincs kiváltó tényező, mégis van szorongás, vagy (2) ha túl gyakran, szinte folyamatosan jelen van és mindig más miatt, vagy ha van kiváltó tényező, (3) de annak mértéke valamely irányban eltér attól, ami adekvát (lehet túl kevés, de lehet túl sok is), valamint (4) ezek mértéke az egyént zavarja, vagy a mindennapi életvitelében gátolja, akkor beszélhetünk pszichés zavarról.

A szorongásnak van gondolati, érzelmi, testérzésekkel járó és viselkedéses aspektusa:

Az érzelem legyen a példában pl. a félelem-szorongás:

  • Gondolati aspektus, ami a helyzet kiértékelését jelenti pl: ez a helyzet fenyegető, vigyáznom kell
  • Az ezzel járó testérzés pl vállövi izmok, hát feszülése, heves szívdobogás
  • Az erre adott viselkedéses válasz pl: összehúzom magam, sarokba vonulok, elhagyom a helyet.

A külföldi lét hívja a szorongásos zavarokat, és akiknek kicsit is van valami dolga önmagában ezekkel a témákkal, vagy hajlamos rá, azoknál ez nagyon gyakran és nagyon könnyen megjelenhet.

A sok ismeretlen helyzet, a beszéd értésének zavara/gátoltsága, a frusztráló szituációk fokozottan jelen vannak a külföldre költözés miatt, és ha ezeket nem megfelelően/optimálisan értelmezzük és viselkedjük le, ámde hosszú távú következtetéseket vonunk le belőlük, vagy szabályt alkotunk, akkor ez problémás lehet. Ez alatt azt értem, hogy például eleve félelemmel megyek bele egy helyzetbe, és emiatt a viselkedésem kicsit fura vagy görcsös. A helyzetben jelenlevő más emberek ezt a viselkedésemet látják és erre reagálnak, amit én magamban úgy értelmezhetek (tévesen), hogy „ezek az emberek milyen barátságtalanok, kritikusan és ítélkezően reagálnak – mintha azt mondta volna a kollegájának, hogy ezek a hülye külföldiek mind ilyenek, és most kinéznek, biztos idegen gyűlölök, úgysem segítenek. Többet nem is jövök ide, mert ezt még egyszer nem akarom átélni.” Innentől oda sem megyek, és magamban azt hiszem, hogy milyen jól teszem, és milyen jól vigyázok magamra, hogy elkerülöm ezeket a hülyéket, közben pedig elkerülöm annak a tanulásnak a lehetőségét, hogy rájöjjek, hogy tévesen értelmeztem mások viselkedését, vagy hogy önmagamra nézve vonjak le következtetések, ami által objektívebben tudnám jövőben a helyzeteket, másokat és önmagamat megélni.

A nem reális félelmek/szorongások egyik fontos jellemzője, hogy szinte nincs, vagy alig van a jelennel kapcsolata: vagy egy múltbeli kellemetlen esemény kihatása, és attól tartok, hogy most is ez fog megismétlődni, vagy a jövőre fókuszálok, hogy az valamilyen legyen, vagy ne legyen, és csak ezt fogadom el rendben levőnek, minden mástól szorongok és elutasítom. Vagy az is lehet, hogy senki más nem szorong ettől, nem is értik, hogy mi a bajom. Amint a fókuszt vissza tudom állítani a jelenre, a reálisra, és minden idegszálammal arra összpontosítok, hogy mi az, ami van, és az milyen éppen (az objektív valóság megélése), akkor a szorongás csökken, vagy teljesen el is múlik. Ebben a pszichológus felkeresése sokat tud segíteni.

Pánikzavar

A pánik zavar az egyik leggyakrabban megjelenő tünet a külföldre költözöttek körében, ezt számos nemzetközi kutatás is bizonyítja (https://scholar.google.hu/scholar?hl=hu&as_sdt=0%2C5&q=panic+disorder+among+refugees&btnG=).

A jellemző tünetei a légszomj, heves szívdobogás, fulladás érzés, szédülés, ami hirtelen leizzadással, kipirulással járhat. Az egyén ilyenkor nagyon megijed, hogy valami nagy baja van, infarktust kapott, el fog ájulni, vagy akár gondolatilag oda is el tud jutni, hogy meg fog örülni vagy meg fog halni. Ezek az érzések hirtelen és váratlanul jönnek elő, majd 10-20 perc után oldódnak, talán ezért szokták őket sokan rohamnak nevezni.

Ha ezek az epizódok megismétlődnek, akkor egy idő után az egyén már a következő rohamtól is félni kezd, és jellemzően ez az a pont, ahol elkezdenek segítséget keresni.

Első körben érdemes a háziorvoshoz menni, és egy alapos kivizsgálást kérni, hiszen a tünetek ténylegesen jelezhetik egy komolyabb betegség kezdetét. Sokan eleve háziorvostól érkeznek, mert infarktusra vagy valami nagy betegségre gyanakodtak az ijesztő tüneteik kapcsán, és eleve a háziorvos küldi már pszichoterápiára.

Az orvosi vizsgálatokat követően azonban, ha minden eredmény negatív, és kiderül, hogy a tünetek pszichés alapúak, akkor érdemes terápiába kezdeni. A pánik zavar jól behatárolható, és gyógyítható betegség. Pszichoterápiával (egy jó terapeuta segítségével átlagban) 10-15 alkalom alatt a tünetek jól kontrollálhatóvá válnak és el is tűnnek.

A pánikzavar hátterében a biztonságérzet megrendülése áll, és pont ez az, ami miatt a hazájukat elhagyók körében ez a zavar ennyire gyakori, hiszen az új országban a sok ismeretlen tényező (nyelv, szokások, kultúra, történelem, bürokráciai ügymenet, orvosi ellátás, stb.) elsősorban ezt tépázza meg. Nagyon fontos persze az egyéni életút, a tünetek első megjelenésének feltárása és a tünetek hátterében húzódó folyamatok megértése. A páciens a terápia során különböző önmegnyugtatási és érzelemszabályozási készségeket sajátít el, tudatosabbá válik a benne zajló folyamatok irányában és kontrollálásában. A honlapomon található önsegítő anyagok közt számos olyan munkalapot talál, melyek a terápia során felhasználásra kerülnek.